Az ország egyik legtekintélyesebb sportvezetője ügyvédként dolgozik Miskolcon.
Mészáros János a nem olimpiai sportágakat tömörítő Nemzeti Versenysport Szövetség (NVSZ) elnöke, a Magyar Karate Szakszövetség első embere, a Magyar Olimpiai Bizottság tagjaként a szervezet jogi bizottságának vezetője, „mellesleg” nyolc danos karatemester. A miskolci belvároshoz közeli Toldi utcában, az ereklyékkel gazdagon díszített irodájában beszélgettünk a sportvezetővel.
Melyik tisztségének ellátása viszi el a szabadidejének legnagyobb részét?
– Mindkét szövetség más jellegű munkát ró rám. Az NVSZ úgy működik, mint mondjuk a Magyar Labdarúgó- és Kézilabda Szövetség, vagy éppen a Magyar Kosárlabdázók Országos Szövetsége, csak hozzánk hatvan, az ötkarikás játékok műsorán nem szereplő szövetség tartozik. A közelmúltban a kínai Világjátékok adott nekünk fajsúlyos feladattömeget. A karateszövetség irányítása jobban igényli a személyes jelenlétemet. Természetesen mindkét szervezetben vannak fő- és mellékállású munkatársaim, továbbá választott tisztségviselő kollégáim. Azért tudok úgymond elnökösködni, mert az apparátusok mögöttem állnak, a munkatársaimban pedig megbízom. Amikor a személyes döntésemre van szükség, akkor ezt mindig felvállalom, vagy ha valahol nekem kell megjelennem, akkor természetesen nem helyettesíthetnek az alelnökök vagy a főtitkárok. Teendőimet magától értetődően egyeztetem, megbeszélem, így a két szövetség vezetése nem huszonnégy órás szolgálat, persze egy napba sok minden belefér.
Az NVSZ elnökeként mit csinált Kínában?
– Több kötelező teendőm volt. A napi protokolláris feladataimnak eleget kellett tennem. A nemzetközi funkcionáriusokkal és a kínai rendezőkkel mindennapos kapcsolatban álltam, már csak azért is, mert egy hotelben laktunk. Rendszeresen beszélgettem, egyeztettem és tárgyaltam a NOB-tagokkal, a különböző országok sportvezetőivel. Amennyiben nem ezt tenném, akkor nem ismernék senkit és rólam sem tudnák, hogy ki vagyok. Ezeken túl szakítottam időt a magyar érdekeltségű versenyekre: őket erősítve szurkoltam a tizenkilenc műfajban szerepelt honfitársaimnak, és még drónversenyre is eljutottam.
Az országos szakszövetségi elnökök egy része megbízásos alapon dolgozik, de vannak főállású kormányosok is. Kitől, vagy mitől függ, hogy az elnök milyen munkavállalói jogviszonyt létesít?
– A választások előtt az elnöki tisztségre pályázó személynek jeleznie kell, miként kívánja betölteni hivatalát. Van, ahol az elnökség mondja ki a végső szót, de néhány szövetségben a közgyűlés hatáskörébe tartozik az első ember munkaszerződésének kidolgozása. Létezik munkaviszony, megbízásos jogviszony, engem csak tiszteletdíjban részesítenek, így fedezik a felmerülő költségeimet. Akárhogyan elnök az elnök, az mindenképpen nagyon fontos, hogy képes legyen akaratának és terveinek érvényesítésére.
Van-e akár itthon, akár külföldön olyan első vonalas sportvezető, akit ön személyesen nem ismer?
– Nem tudok ilyenről. Állandó munkakapcsolatban állok azokkal, akik valamilyen befolyással rendelkeznek. Amikor egy sportág, vagy feltörekvő műfaj felvételt nyer hozzánk, akkor az NVSZ elnökeként rögtön felveszem a kapcsolatot a választott vezetőkkel. A Magyar Olimpiai Bizottság pedig egyfajta felületet biztosít nekem, ennek következtében, szükség esetén, bárkit felhívhatok és bárkivel beszélhetek. A külföldi utazásaim alkalmával pedig tudatosan keresem a nemzetközi szervezetek vezetőit, akikkel gyakran egyeztetek a pályázatokról, a rangos rendezvényekről, de olyan is előfordult már, hogy sikerült személyes konfliktusokat rendeznem.
Hogyan lehet önhöz bejutni? Jómagam egy hétig álltam sorban, hogy az interjúhoz mindkettőnknek megfelelő időpontot kapjak.
– Minden az ügy színhelyétől, súlyától és fontosságától függ. Ennek szellemében létrejöhet az azonnali találkozó, de a kéthetes várakozás utáni diskurzus is.
Mesterként edzéseket is tart. A tréningekről szinte soha nem menti ki magát, ezeket nem adja át másoknak. Hatvankét éves, de nem panaszkodik, sőt az elmúlt évtizedekben még ásítani sem láttam. Hogyan csinálja, van valamilyen receptje mások számára?
– Jó bőrben vagyok, ezt a sportnak köszönhetem. Trénerként hetente foglalkozást vezetek a fekete öveseknek, a mester szintűeknek, de az „előadásaimat” az alacsonyabb képzettségűek és a haladók is látogatják. Erről bárki meggyőződhet a Toldi utcai termünkben.
Sokat utazik, gondolok az olimpiai és a világjátékokra, a különböző szintű viadalokra, a karateversenyekre, egy fontos peres tárgyalást viszont aligha fognak az ön kedvéért elhalasztani. A sporttisztségeit hogyan tudja összeegyeztetni az ügyvédi munkájával?
– Irodánkban tizenkét-tizennégy jogi végzettségű szakember dolgozik, teljes létszámunk pedig eléri a húszat. Amikor külföldön vagyok, a munkatársaim helyettesítenek, vagy veszik át a halaszthatatlan teendőimet.
(forrás: minap.hu)