A Magyar Karate Szakszövetség egyik alelnöke Kozma Erzsébet, akit a sportágban mindenki csak Zsanaként ismer. Akik netán még nem hallották ezt a becenevet, azoknak a név „viselője” szívesen elmondta annak történetét, honnan is kapta?
– A gimnáziumi évekre nyúlik vissza a történet. Húsz fős lányosztályba jártam, ahol hatan voltunk Erzsébetek, különböző becenevekkel. Én Erzsa voltam, de egy kedves tanárnőm amikor kérdezett, mindig hozzátette, Erzsa na? És rövidesen megjelent a rövidítése a Zsana. Csak évekkel később tudtam meg, hogy van egy ilyen nevű község a Dél- Alföldön. Addigra már így ismertek.
– Miután ezt a fontos kérdést tisztáztuk, az is közérdeklődésre tarthat számot, miként lesz valaki egy olyan rendkívül népszerű sportágnak, mint a karate, annak alelnöke?
– 2006-ban lettem elnökégi tag, majd 2011-2016 között alelnökké választottak. Én voltam az első női alelnöke a Szövetségnek. Ezután elnökségi tag maradtam, egészen az idei esztendőig. Idén ugyanis ismét alelnökké választott a közgyűlés, méghozzá ellenszavazat nélkül. Sportágunknak jelenleg öt alelnöke van. Az én konkrét feladatom az edzőképzés és a társadalmi együttműködés folytonosságának biztosítása.
– Egyik kérdés hozza magával a másikat, hiszen most azt illik megtudakolnom: ki és mikor hozta be hazánkba a karatét?
– A karate 1972-ben mutatkozott be Magyarországon, két külföldről hazajött mester által. Nekik köszönhetjük a mára már hihetetlen népszerűségre „felfutott” sportágunkat. 1972-ben: a Belgiumból érkezett Antal János a shotokant, a Svédországból érkezett Mészáros Attila a kyokushint hozta. Antal mester a Balaton környékén, Mészáros mester pedig a TF-en tartotta a bemutatóit.
Az áttörést 1974 nyara hozta el. A MÉLYÉPTERV SE judo szakosztályának Deák téri, Sütő utcai Evangélikus Gimnázium tornatermében, ahová a mi csoportunk is járt, tartott judo edzést Gyebnár Ferenc és önvédelmet Kecskés Sándor. Antal mester itt mutatkozott be először, és tartott bemutató edzést. Ezen az edzésen részt vettek judo versenyzők is. Mindenkinek nagyon tetszett az új sportág és a mester, aki még akkor, a szabadsága alatt több karate edzést is tartott a csoportnak.
A nyári szünet után megkezdődtek az első tagfelvételek és 1974. október 14.-én elkezdte a karate tanulását egy kb. 20-25 fős csoport, amit Kecskés Sándor vezetett. A csoportba tartozott többek között, Szegedi János Tamás, Bíró György, Kozma Erzsébet, Kurdi Gábor, Kisgéczi Jenő, Balla László, Juhász György, Mészáros Krisztina, Molnár László, Somogyi Károly és Dr. Rédey Barna. Közülük többen a mai napig dolgoznak a karatéban. Egy időben hozzánk járt edzésre Furkó Kálmán és Adámy István is, akik a kyokushint gyakorolták.
Ezután Antal mester szinte havi rendszerességgel egy hétvégét velünk töltött és edzéseket tartott. Amikor nem volt itt, edzéstervet hagyott és Kecskés Sándor aszerint tartotta az edzéseket. Kecskés Sándor személyének, társadalmi elismertségének, hozzáállásának köszönhetjük, hogy a karate végleg gyökeret eresztett hazánkban. Neki és Antal mesternek az érdemei a karate meghonosításában és elismertetésében elvitathatatlanok
A rendszeres edzéseknek köszönhetően a csoport gyorsan fejlődött és még az év végén megtörténtek az első kyu vizsgák a JKA vizsgáztatási rendszerében. A következő évben a csoport vizsgázott tagjait Antal mester leigazolta belgiumi egyesületébe, a Brabo Karate Centre -be, ahonnan megkaptuk a Budo Pass-t is.
– Miután a karate végleg megmaradt, elkezdett íródni a sportág története. Milyen fontosabb állomásokat tud elkülöníteni ezen a fejlődési folyamaton belül?
– Az 1972-ben volt bemutatókat követően 1974-ben már szervezett körülmények között zajlottak a shotokan programok és 1975/76-ban folyamatosan szaporodtak a shotokan klubok is. Elsősorban egyetemeken és főiskolákon pl. Budapesten a Külkereskedelmi Föiskolán (Molnár László és Juhász György), az Állatorvosi Egyetemen (Kurdi Gábor) és országszerte, Dunaújvárosban (Bruzsa Ferenc), Szombathelyen (Harrer Norbert), stb.
1976-77-ben megalakultak az első kyokushin klubok is, Adámy István és Furkó Kálmán vezetésével. 1977-ben már az első, hivatalos karate versenyre is sor került, amelynek fedél alá hozatalában Kecskésnek óriási érdemei vannak. 1977-ben Antal mester regisztráltatta a hazai shotokan szervezetet az EAKF-ben, így Magyarország bekapcsolódott a sportág nemzetközi vérkeringésébe. A következő lépcsőfokot a Magyar Karate Testület 1978-ban megtörtént létrejötte jelentette.
– Mi volt a következő lépcsőfok a sportág hazai térhódítási történetében?
– 1977-ben Kecskés Sándor részt vett az esseni EB-n, ahol kumitében 5. helyezést ért el egyetlen barna öves versenyzőként! Kinti tartózkodása alatt megszerezte az első dant, ezzel Ő az első hazai fekete öves karatéka! Ebben az évben kapott fekete övet a kyokushint gyakorló Adámy István is.
1978-ban már csapat vett részt Belgrádban, az Európa-bajnokságon, ahol Börzsei Károly szintén kumitében, szintén az előkelő ötödik helyen végzett. Az Eb-ről hazatérve velünk jött Antal mester és Miyazaki japán mester, akik egyhetes edzőtábor után danvizsgát tartottak nekünk. Tízen tettünk próbát és heten kaptuk meg az első dant. Nekem is sikerült – mára már elmondhatom, hogy nyolc dan büszke tulajdonosa vagyok, amiért persze sokat kellett és kell dolgoznom a sportágban. Ebben az évben lett feketeöves Furkó Kálmán is.
– Az első nemzetközi verseny megrendezésére sem kellett sokat várni.
– Így történt, még 1978-ban erre is sor került, méghozzá telt ház előtt bonyolítottuk le a Nemzeti Sportcsarnokban. 1979-ben folytattuk Európa-bajnoki szerepléseinket Brüsszelben. Ott a kata gyakorlatokban a három fős csapatok vetélkedésében a férfiak negyedik, a lányok pedig (Tóth Anikó, Rusznák Miriam, Kozma Erzsébet) ötödik helyezést értek el. Fontos tudni, hogy akkor még a nőknek nem volt küzdelem, a versenyeken csak formagyakorlatok bemutatására kerülhetett sor.
– Az első kontinentális bajnoki érem is megszületett.
– Erre az újabb, örömteli eseményre 1982-ben került sor. Londonból és Bécsből hoztunk egy-egy bronzérmet. Molnár Tamás shotokanban, míg Bódi István kyóban lett harmadik, mindketten kumitében. Az első Eb-aranyra 1990-ig kellett várnunk, ez Gyöngyösi András nevéhez fűződik. Az első női érmes Diósi Pálma volt 1992-ben, Eb 3. helyével. Később, 2002-ben Klima Zsuzsa világbajnoki 2. helyezést szerzett.
– A sportág olimpiai bemutatkozásáig további sikereket könyvelhettek el.
– A Párizsig (2024) vezető úton a magyar karatézők egyre több nemzetközi sikert is elértek. A legjobbak közül az élre kívánkozik S. Kovács Ádám neve, aki eb és Vb-győzelmei mellett 2009-ben megnyerte a Világjátékokat. Tadissi Martial kiváló Eb- és vb eredményeit nem könnyű felsorolni. A legutóbbi bravúr pedig Hárspataki Gábor nevéhez fűződik, aki a tokiói olimpián szerzett bronzérmet. (Versenyzőink eredményei megtalálhatók az MKSZ honlapján.)
– Ön meddig vett részt ezekben az úttöröknek számító évek erőpróbáiban?
– 1982-ig éltem kettős életet: versenyeztem is, meg közben edzői teendőket is elláttam. Utána viszont már az edzősködésnek jutott a fő szerep. 1981-ben elindult a karate alapfokú segédedző képzés a Fővárosi Önkormányzat támogatásával, amit elvégeztem. Utána 1982-84-ben indította a TFTI a karate középfokú edzőképzést, ahol edzői oklevelet szereztem. Fontosnak tartom ezen az úton azt az állomást, amikor 1993-ban saját klubot alakítottam, amelynek a neve „Pest-Budai” Shotokan Karate Club lett. Mintegy száz klubtagunk volt és van is, ezért mindmáig általában négy helyen tartjuk az edzéseinket. Edzőkollégáim a korábbi tanítványaim közül kerültek ki. Akik ezen a vonalon szerettek volna dolgozni, azok elvégezték az edzőképzést és most segítik a karatézni vágyókat.
– Történtek-e kiemelkedő jelentőségű események a klub életében.
– Örömmel mondhatom, hogy mozgalmas és eredményes időszak volt és tart a mai napig. Jó versenyzőink sorából kiemelkedik Gyöngyösi András, aki 1990-ben a sportág első Európa-bajnoki aranyérmét hozhatta haza. Jómagam voltam ifi válogatott edző és női válogatott edző is. 1995-ben végeztem az akkori nevén TF-en és lettem karate szakedző. Még az évben a Küzdősport Tanszék visszahívott, hogy óraadóként segítsem a szakedzőképzés sportági gyakorlatainak oktatását. 1997 óta folyamatosan részt veszek az országos sportoktató- és sportedző képzésben is.
– Munkásságát számos kitüntetéssel is elismerték az évek során.
– A TFTI kétszer részesített „A karate edzőképzés területén nyújtott kiváló munkájáért” kitüntetésben. 2019-ben “A NŐK Sportjáért” MOB különdíjat is megkaptam “Elhivatottsága, szakmai tapasztalata, valamint edzői munkássága elismeréseként.”
– Az edzőképzés sikeressé tétele érdekében számos szakmai anyag készítésében is fő részt vállalt.
– 2012-ben Kálóczi Józseffel kiadtuk a Karate integrálása az iskolai testnevelésbe című szakkönyvünket, ami szükséges volt ahhoz, hogy a karate is bekerüljön az iskolai oktatásba. 2020/21-ben az OKJ-s edzőképzés megszűnt, új oktatási rendszer alakult ki, ezért az Edzői Bizottság tagjaival (Kálóczi József és Vincze Virgil) elkészítettük a 10145 számú Sportedző/sportoktató (karate sportágban) szakképesítés megszerzésére irányuló szakmai programkövetelményt. Most van nyomdában az „Etika -és Gyermekvédelem a Karate Sportban” című, Kálóczi Józseffel írt könyvünk, ami összefoglalja az etikus edzői magatartás alapelveit, a gyermekvédelmi szempontokat a karate specifikus értékeit. Reméljük, edzőinknek hasznos segítség lesz a mindennapi teendőikben.
– Az edzőképzésen kívül mit tart különösen fontosnak s saját szakmai életében?
– Legfőbb tennivalómnak a klubban elvégzendő, sokrétű munkát tartom, hiszen az óvodásoktól a mastersekig minden korosztály képviselőivel foglalkozunk. A kiemelkedően sikeres tagjaink között említenem kell Varga Andrást, aki a kétezredik évforduló előtti években, majd az ezredforduló idején lett többszörös világkupa győztes. A sikeresek kategóriájába tartozik még Zsemlye Csaba, Zsemlye Krisztián, Nagy Zsolt, Diószegi Bence, Grozdanov Philip és a mostani feltörekvő ifjúság. Folyamatosan szervezem az új csoportokat, edzéseket és edzőtáborokat vezetek. Ezen felül a társadalmi kapcsolatok ápolásával és bővítésével is mindig vannak aktuális tennivalóim.
– Mint a szövetség egyik alelnöke, biztosan részleteiben is rálát a karatesport jelen életének aktualitásaira, örömeire és megoldandó feladataira vagy éppen fejtörést is okozó gondjaira. Hogyan látja a sportág általános helyzetét?
– Mára abszolút szerteágazó lett a karate, hiszen rengeteg, nemzetközi szinten is elfogadott változatát gyakoroljuk Magyarországon is. Nagyságrendileg hatvanezer főre tehető a karate különböző változataiban elkötelezettek száma. Az öt főágban: shotokan, goju ryu, shito ryu, wado ryu, kyokushin kai és azok alváltozataiban egyaránt érdekeltek vagyunk. Három versenyrendszer honosodott meg idehaza, a WKF, a Kyokushin és Knock Down, és az Ippon Shobu. Az abszolút listavezető a WKF (olimpiai versenyrendszernek nevezett), amelyhez a négy alapstílus is tartozik. Csak a Kyo-KD alkotnak külön vonalat, mert nekik egészen más a rendszerük. Abban a rendszerben kiváló eredményeket ért el pl. Szövetes Veronika, Sztankó Rita, Bódi István, Borza József és a mai fiatal tehetségek: pl. Litván Lili, Gerő Hanna Gréta, Rétfalvi Tamás, Hardi Balázs.
– Az olimpiák műsorába eddig egyszer sikerült bekerülnie a karaténak…
– A premierünk mindjárt nagy magyar sikert hozott, hiszen a 2021-es, tokiói ötkarikás versengésben az MTK kumite 75 kiló kategóriában szőnyegre lépett sportolója, Hárspataki Gábor az eredményhirdetéskor bronzérmet vehetett át. Sajnos, a karate egyelőre nem tudott bentmaradni az olimpiai programban, de ezt a kiesést mi csak átmeneti állapotnak tartjuk, mert előbb-utóbb egy ilyen, világszerte rendkívül népszerű sportág biztosan helyet fog követelni magának.
– Erre jelen állás szerint legalább 2032-ig várnunk kell. A kérdés az, hogy a magyar karatesport milyen helyzetből várhatja s sportág ismételt beválasztását az olimpiai programba?
– Alapvetően jól állunk, ezt ki lehet mondani. Ezt elsősorban az utánpótlásunkra alapozva merem állítani, hiszen számos fiatal tehetségünk pl. Fleischer Dóra, Hefner Zsófi, Tóth Zsombor, Bárdos Ádám és még mások is a törekvő, jól felkészült edzőktől támogatva sorozatosan helytáll a nemzetközi korosztályos erőpróbákon. Kiválóan szerepelnek para karatésaink is, pl. Kákosy Olívia, aki elképesztő szorgalommal minden világversenyről éremmel tér haza. És jönnek utána a többiek. Ha valamire nagy szükségünk lenne, hát az állami támogatás emelésére, illetve az eredményeink alapján történő anyagi támogatásra. A karate egyik nagy előnye, hogy alapvetően tömegsport és szabadidő jelleggel is rengetegen űzik. Ezt a nagy tömeget olyan versenyrendszerrel kell mozgatnunk, amelyből azután felszínre kerülhetnek azok a tehetségek, akik a minőségi sport versenyrendszerében is képesek helytállni. A legnagyobb terhet a termek bérlésének díjai jelentik számunkra, hiszen ma Budapesten egy használható terem órabére tíz-tizenötezer forint. Ez sok amatőr egyesület számára gyakran kigazdálkodhatatlan tétel. A minőségi sportolók támogatása is lehetne több, hiszen mi elvileg olimpiai sportág vagyunk, de jelenleg mégsem oda vagyunk besorolva. Sportágunk nemzetközi elismertségének talán legnagyobb akadálya, hogy a legfőbb karatés nemzet, Japán sem tartja igazán szívügyének a karate olimpiai szerepeltetését. Elsősorban arra koncentráltak, hogy a saját olimpiájukon ott lehessenek a karatésok is, és ők jól szerepeljenek. Utána viszont alább hagyott a támogatási kedvük.
– Az egész élete a karatéról szól. Ha mégis „belebotlik” más sportág eseményének közvetítésébe, melyiket nézi szívesen?
– Hozzám legközelebb a kézilabdázás áll, mert valahol az is egy küzdősport és a karate előtt én is kézilabdáztam. A férfiak és nők erőpróbáit egyaránt szívesen nézem és kimondottan élvezem is azokat.
Jocha Károly