Harmincévesen visszavonult a versenyzéstől Hárspataki Gábor, a magyar karate legeredményesebb alakja. Az MTK sportolója a hétvégi magyar bajnokságon bajnoki címmel búcsúzott pályafutásától. Mint elmondta, a jövőben edzősködni szeretne, egyelőre klubszinten, de a válogatott edzői tisztség is a szeme előtt lebeg. Hárspataki Gábor legnagyobb sikereként bronzérmet nyert a 2021-es tokiói olimpián, a 2023-as, budapesti világbajnokságon pedig ezüstérmet akasztottak a nyakába.
Úgy érzem, hogy méltón tudtam abbahagyni a versenyzést. A 2023-as budapesti világbajnokságon egy gyönyörű ezüstérmet szereztem, utána pedig hivatalosan is utánpótlás edző is lettem az MTK-nál. Sajnos az azt követő három tavalyi világversenyemen – az Eb-n, a Világjátékokon és a vb-n – különböző okok miatt nem úgy sikerült a versenyzés, ahogyan elterveztem. Azért döntöttem a búcsú mellett, mert szeretnék edző lenni az MTK-ban, és később pedig majd egyszer a válogatottnál is. Nem akartam már elvenni az időt a rám bízott csoportomtól. Úgy voltam vele, hogy már inkább átadom a fiataloknak a stafétabotot, és belevágok teljes mértékben az edzői pályafutásba.
Hogyan értékeled a magad mögött hagyott sportolói pályafutást?
Gyönyörű szépnek! Számtalan sporttörténelmi sikert tudtam elérni, olyanokat, amelyeket Magyarországon korábban még senki sem, és volt, amiket Tadissi Martiallal együtt értünk el. Elmondhatom, hogy én vagyok az egyetlen magyar karatés, aki három aranyérmet tudott szerezni világversenyen még az U21-es kategóriában, emellett én voltam az első, aki 2018-ban bejutott egy felnőtt Eb döntőjébe, majd 2019-ben Márszival mi tudtunk először érmet szerezni Európa Játékokon. És persze 2021-ben sikerült kijutnom a tokiói olimpiára, és onnan érmet is hozni. Úgyhogy gyönyörű szép volt és azt mondhatom, hogy 99 százalékos, merthogy sokszor megígértem, hogy aranyéremmel fogom lezárni a karrierem. Ez félig-meddig sikerült is a budapesti világbajnokságon, ahol úgy érzem, hogy elvették tőlem a világbajnoki címet. De most már azt mondom, hogy az egyik versenyzőmmel fogom megszerezni azt az aranyérmet, amihez már edzőként járulok majd hozzá.
Ezek szerint nem szakadsz el a karate világától…
Egyáltalán nem, továbbra is a karate mellett akarok lenni és leszek is, csak mostantól már edzőként. Szeretném átadni a tapasztalataimat és mindazt, amit tanultam versenyzőként. És ezúton is szeretném megragadni az alkalmat, hogy köszönetet mondjak a nevelőedzőmnek, Faragó Tibornak, hogy elindított ezen az úton, és megtanította nekem mindazt, amire más nem lett volna képes. Köszönöm edzőmnek, Fischer Mihálynak, hogy ilyen szép sportkarriert futhattunk be együtt. Köszönöm szépen a közeli barátaimnak és sporttársaimnak, elsősorban Tadissi Martialnak, Szegedi Dömének és György Dánielnek, akik nagyon sok világversenyre készítettek fel, és közösen tudtuk elérni a feledhetetlen pillanatokat. Köszönöm feleségemnek, Hárspataki Aichának, aki az utolsó világverseny előtt az összes mélypontban és jó pillanatban mellettem volt. Továbbá köszönetemet szeretném kifejezni a családomnak, a barátaimnak és mindenkinek, akik a pályafutásom során támogattak abban, hogy ilyen szép eredményeket érjek el. És nem utolsósorban az MTK-t, valamint a Magyar Karate Szakszövetség összes munkatársát is a legmélyebb köszönet illeti, akik hozzájárultak ahhoz, hogy így fejezhessem be a karrieremet!